Csík: a kotta sosem adja vissza az ízt, ami a dalt egyedivé teszi

Betűméret: Decrease font Enlarge font

A Csík Zenekar névadó tagjának, Csík Jánosnak régi álma vált valóra, amikor idén szeptemberben szülővárosában, Kecskeméten kezdhette el a városban elsőként a népzene oktatását vonós hangszereken. A neves művész betekintést engedett a delmagyar.hu-nak egy hegedű órába, ahol két tehetséges növendékével is találkozhattak.

Ahogy Csík János fogalmaz “élményszerű játékot” szeretne nyújtani kecskeméti tanítványainak, akiknek a hagyományos népzene fortélyait igyekszik továbbörökíteni. A képzésnek helyet adó Kodály Zoltán Ének-zenei Iskola alapító okiratát is módosítani kellett, hogy megvalósulhasson az ötlet. Azóta viszont teljes gőzzel folyik a munka, amit a tanítványok egy cseppet sem bánnak. Erről árulkodik legalábbis a két ifjú hegedűs lelkesedése, akiket megleshettünk óra közben.

Amíg ők skálázással melegítenek, a Tanár Úr elárulja, hogy a népzenei oktatás nem csupán abban különbözik a klasszikus módszerektől, hogy magyar népi dallamok kerülnek terítékre.
- A dalok tanulása alapvetően kotta nélkül történik. Természetesen nem nélkülözzük teljesen a nyomtatott hangjegyeket, de az új dalokat én mutatom meg nekik, és hallás, illetve az én ujjmozgásom alapján „másolják” le azt – árulja el nekünk.

Erről a házi feladat bemutatása után meg is győződhetünk: a Hej, Dunáról fúj a szél a mai lecke, és valóban, a lelkes diákok pár perces ismételgetés után maguktól játsszák el a frissiben tanult darabot. Csík Tanár Úr szerint mindez azért fontos, mert így tudja átadni a gyerekeknek azt az élményt, amit a népzene jelent.

- A kotta sosem tudja visszaadni azt az ízt, ami minden dalt egyedivé tesz. Így találnak rá legkönnyebben a megfelelő hangulatra. Emellett a népzenénél fontos, hogy érzésből jöjjenek a dolgok: a díszítések, a felfutások, ezeket pedig nem lehet kottában rögzíteni, és nem is kell.

 

www.kecskemetitv.hu

 

Nincs hozzászólás

Szóljon hozzá comment