Kutatás – Olvasni jó!

2010. március 1., hétfő 15:14

Betűméret:

A Fordulópont című folyóirat szerkesztői a lapunkhoz eljuttatott kötetükhöz mellékelt levélben úgy fogalmaztak, hogy csodák igenis vannak, a legjobb példa erre a kiadvány megjelenése, amely már önmagában is felér egy csodával.

Az Olvasni jó! – Tanulmány az olvasás fontosságáról című kötetben az elmúlt évtizedben felvetett gondolatokat, kérdéseket, válaszokat, felméréseket és megoldásjavaslatokat gyűjtötték össze, azzal a céllal, hogy segítsék a szülőket, a gyerekeket és a velük foglalkozó szakembereket. A tanulmányok mindegyike az olvasás fontosságát hangsúlyozza, illetve felhívja a figyelmet az egyre kevesebb olvasással járó veszélyekre.

Benczik Vilmos Az olvasás alkonya? című írásában például kiemeli, hogy a megjelenő gyermekkönyvek példányszáma az elmúlt két évtizedben a negyedére apadt. Ráadásul „a mai könyvtermésben a húsz év előttinél lényegesen nagyobb arányszámot képviselnek az olyan képeskönyvek, amelyekben szöveg csak mutatóban fordul elő. A szerző mindazonáltal leszögezi, hogy az olvasás visszaszorulása nem tekinthető deviáns jelenségnek, hiszen az a kommunikációs technológiában történt forradalmi változás eredménye.

Hozzáteszi: az a célkitűzés, hogy a házi olvasmány elolvasását a gyermek szórakozásként élje meg, nem fedezhető fel a jelenlegi oktatási rendszerben, ezért véleménye szerint gyökeres szemléletváltásra van szükség.

Bárdos József Az olvasástanítás nyomorúsága című értekezésében is az olvasni tanítást okolja a rossz eredményekért: …”azok a gyerekek, akik öt-hat éves korban nagy izgalommal készülnek az írás és az olvasás meghódítására, azok nagyjából harmadik osztályra eljutnak oda, hogy nem szeretnek olvasni”.

Nagy Attila egy az olvasással kapcsolatos budapesti konferencia kapcsán értekezik Betűhidak-szakadékok című írásában. Azt írja, hogy a KSH adatai szerint 1977 és 2000 között drasztikusan csökkent minden társadalmi csoport olvasási hajlandósága, ám az értelmiségiek és a fizikai dolgozók között még mindig tízszeres a különbség.

Visszatérő tapasztalat azonban, hogy a szórványban valamelyest többet olvasnak az átlagosnál, feltehetőleg identitást védelmező szándékkal – fogalmazza meg Gereben Ferenc Az erdélyi magyar olvasáskultúra közelmúltja és jelene című tanulmányában. Ebből kiderül, hogy az erdélyi felnőtt társadalom mindössze 70 százaléka tekinthető könyvolvasónak.

A kötetben található még számos érdekes elemzés többek között a gyermek- és ifjúsági lapok piacán történt strukturális változásokról, a diszlexiás és látássérült gyermekek olvasási technikáiról, illetve az úgynevezett biblioterápiáról is.